Amikor a kisfiamat vártam eldöntöttem, hogy soha többet nem lesz olyan munkahelyem, ahol nem érzem jól magam, és mindig lesznek előttem megvalósításra váró tervek. Félretettem az egyetemi diplomám, és gyakorlatilag elölről kezdtem mindent. Újra beiratkoztam az iskolába divattervezést tanulni, és bíztam benne, hogy az út, amin elindultam, majd kellő fogódzókat kínál a továbbiakhoz.

Szeretek stabilan és lehetőleg több lábon állni, így már hosszú évek óta dolgozom Brand managerként eleinte hazai, majd később nemzetközi divatmárkákat képviselve. Minden új feladatban lehetőséget láttam, még akkor is, amikor a kezdetek kezdetén megkaptam, hogy amit csinálok az visszalépés. A tervezést szabadidőmben folytattam. Egy esküvőiruha-kollekció volt az első munkám, eleinte ezen a vonalon szerettem volna elindulni. A táskák ötlete spontán jött. Aki ismer tudja, hogy imádom őket, de alig találok olyat, ami igazán megfelelne az ízlésemnek. Úgy voltam vele, hogy ennél mi sem egyszerűbb, tervezek egyet magamnak. Ez számomra is újdonság volt. Igyekeztem felkészülni minden kihívásra, ezért rengeteget olvastam a témában, mert amellett, hogy profikkal dolgozom együtt, fontosnak tartom, hogy minden munkafolyamatot tökéletesen átlássak. Már szinte minden kész volt, de a név kapcsán nem jutottam dűlőre. Aztán isteni sugallatként jött az ötlet, így végül a THEO márkanév a nevem első és utolsó betűiből született.